A Budapestet kerülő kisebbik kerékpáros kör dél-pesti szakasza Pécel vasútállomástól Budatétény vasútállomásig 52 kilométeren minimális szintemelkedéssel vezet körülbelül fele részben aszfalton, fele részben földutakon. Észak-Pestről viszonylag közismert, hogy két vízfolyása, a Rákos és a Szilas patak is elég hosszan végig kerékpározható. Azt viszont már kevesen tudják, hogy délen is van egy hasonló zöld folyosó, a Gyáli csatorna/patak, amely ennek a túrának egy jelentős, 14 kilométeres részét teszi ki. Kezdjük azonban az elején.
Pécelt dél felé hagyjuk el, hogy az M0-ás alatt átbújva és átérve a 31-es főút déli oldalára Rákoskert egy dombjának gyors szemrevételezése után célba vegyük a Ferihegyi reptér tőszomszédságában található, védett Merzse-mocsarat. Bár a területett egy nagyobb tanösvény vesz körbe, idő hiányában csak az útvonalunkhoz közeli madármegfigyelő kilátó toronyba érdemes egy kicsit felmászni a meredek létrákon. A torony tövében asztal és padok is rendelkezésre állnak, ha enni támadna kedvünk, és meglepő módon a reptér közelsége ellenére egészen csendes, madárdalos környezet jár hozzá.
A mocsár után dél felé tartva a reptér kikerülése a következő feladatunk. A kerítés közelébe érve többféle jól kijárt földút közül választhatunk, és akit érdekel, az megállhat a számos, megfigyelőpontnak használt hely egyikén is, hogy közelről lássa vagy akár fotózza, videózza egy-egy repülőgép fel- vagy leszállását. A mocsártól kezdődően mellesleg észrevehetetlen szintkülönbségek vannak már csak, így a Ferihegy elnevezést ítélje meg ki-ki a maga ízlése szerint. A reptér végében találkozunk össze a Gyáli csatorna egyik mellékágával, a Maglódival, de csak átmenetileg követjük. Magát a Gyáli csatornát csak a 4-es főút keresztezése és Vecsés szélének érintése után érjük el.
Bár ennek a csatornának a partja nincs annyira kijárva és kiépítve, mint a korábban említett patakoké, aki nem ijed meg a magasra növő fűtől és egy-egy belógó ágtól, az idővel még élvezni is fogja ezt a természetközeli zöld folyosót, amely a vadvilág igazi kis rezervátuma.
Sok helyen békák kuruttyolnak, időnként vízi madarak röppennek fel jöttünkre, és bár a lakott területek közelsége miatt például őzzel nem sikerült találkozni, mezei nyúllal annál többször. Emiatt is kapta ez a túra a nem is túlzó nyúldorádó jelzőt.
Ezt a nyugalmat csak az árnyékojla be egy kicsit, hogy szinte mindenhol van a hallható közelségünkben egy főút vagy autópálya, főleg az M0-ás. Bár néha olyan érzésünk lehet a keskeny, benőtt ösvényen hosszasan haladva, hogy innen aztán soha nem jutunk ki, vagy elakadunk, de ez az útleírás a bizonyíték rá, hogy ez a csatorna part igenis végig tekerhető a megadott szakaszain.
A partot Soroksár közelébe érve hagyjuk el, hogy nyugat, majd dél felé fordulva megcélozzuk egyik dunai átkelőnket, az M0-ás hídjánál sokkal nyugisabb HÉV hidat, pontosabban annak járdáját. De még előtte a HÉV vonalához érve lehetőségünk van feltölteni vízkészletünket két benzinkúton is, illetve szintén két helyen vásárolni is tudunk további élelmet, ha elfogyott volna. Aki egy kis nyugalomra vágyik megint, az még szintén a híd előtt kicsit félrevonulhat a Sportsziget nevű parkos félszigeten, ahol még egy kis szánkózó domb is van, vagy inkább gurulódomb?
A hídon átkelve a Ráckevei dunaág felett a Csepel-szigeten találjuk magunkat, és rögtön délre fordulunk Szigetszentmiklós felé. Ha az előző lehetőségeket kihagytuk volna, a belváros közelébe érve bepótolható a készletek feltöltése, bár kút nem nagyon van, de boltok igen. Innen Halásztelek felé fordulunk a nagy Duna irányába, és szerencsére itt nem a forgalmas utakon kell haladnunk, hanem a melléjük épített kerékpárúton. Közeledve a lakott területhez bal felől a Lakihegyi rádió adótorony közelébe érünk, melynek fő különlegessége ebből az irányból látható csak igazán, nevezetesen, hogy az a közepétől felfelé és lefelé is vékonyodik, így alul a torony méretéhez képest egészen pici, 65 cm átmérőfű felületen érintkezik a talajon lévő tartóelemmel.
Az 5101-es főút túloldalán ismét vásárlási lehetőségbe botlunk, ha szükség lenne rá, de innen már nem sok van hátra a túra végéig. Észak felé az M0-ás Dunahídjáig megyünk a főút melletti kerékpárúton, majd a híd északi járdáján jutunk át a budai oldalra, pontosabban Budatétényre. Ha a menetrend szerint a vonat érkezésére sokat kéne várnunk, erre két lehetőségünk is van. Az egyik a Duna partján az ártéri erdőben valamelyik ösvényen érve el a part közelét, vagy közvetlenül a vasútállomás melletti bevásárló köponzban, ahol nyári melegben például a légkondinak lehet nagyon örülni, illetve a mosdónak, mert az állomáson az pont nincs.
Összességében a hossza ellenére ez a túra könnyűnek mondható, mivel alig van benne szintemelkedés. 5-5,5 óra alatt kényelmesen végig lehet rajta menni. Az egyedüli "nehézséget" a Merzse-Mocsár és a reptér környékén lévő homokos/löszöt utak jelenthetik, így mindenképp javasolt széles, terepmintás gumikkal ellátott kerékpárral érkezni, vagy lesz pár száz méter tolnivalónk. A kezdő és végpont hétköznapokon legalább fél óránként közlekedő, alacsony padlós, elővárosi vonatokkal érhető el, így erre sem lehet panasz. Mivel egy hosszabb szakaszon távol vagyunk a lakott területektől, legalább a vízkészletünk legyen megfelelő (1,5 liter), illetve a sok nyílt terület miatt a napvédelemről is gondoskodni kell. Vérnyulaktól viszont nem kell tartani.
Az összes szakasz interaktív térképe
Ez is érdekelhet: Nagy agglomerációs bringakör
A javasolt túraútvonalat mindenki a saját felelősségére járja be.
