A Budapestet megkerülő kisebbik bringás kör ezen szakasza Biatorbágy vasútállomásáról indul, méghozzá az M1-es autópálya és az 1-es út túlsó felén lévő Katalin-hegy irányába. Fel azért nem tekerünk rá, mert nincs ott semmi, csak eloldalgunk a nyugati lejtőjén, míg ki nem érünk az erdőből. Itt egy kis rét és megint egy kis erdő után egy javarészt cserjén területen futó keskeny ösvényen érjük a Pátyi-dombot, amelyen lakott rész is található a pereméről viszont kicsit körül is nézhetünk. De kicsivel tovább haladva a domb szélén egy volt kőbányához is leereszkedhetünk, amelyben egy (mesterséges?) barlangocska is található.
A dombról legurulva Páty széléhez érünk, innen az országúton jutunk be a település központjába. Itt boltok és pihenő park is található vízvételi lehetőséggel, mielőtt ráfordulnánk a Budajenő felől érkező Füzes patak menti dűlőútra. Ezen a települést elhagyva egy lovarda mellett megyünk el, majd hosszan egy jegenyefasor kísér minket. Útközben szinte folyamatosan rálátásunk van a Budai-hegység legmagasabb hegyének, a Nagy-Kopasznak tömbjére, és a tetején a Csergezán-kilátó is jól kivehető.
Barátkozzunk meg velük, mert a túra következő célpontja bizony ez a kilátó. Ebből az irányból ráadásul nincs igazán barátságos kerékpáros megközelítése a hegynek. Majdnem minden szóba jöhető lehetőségben van hosszabb meredeken emelkedő (de azért tekerhető) rész, az egyetlen kivétel Szarvas-árok pedig praktikusan nem kerékpározható.
De vissza Budajenőre. Itt a Fő utcához érve, büfé/fagyizó és egy játszótér is igénybe vehető padokkal, mielőtt nekivágnánk a mászásnak. Az első szakaszon még a lakott terület utcáin veszünk fel némi szintet, aztán egy kis sima dűlőút vezet el az erdő szélének tekinthető kerítésig és átkelési pontig. Innen még egy kis emelkedés után érünk el a tényleges tereplépcső alján körbe vezető erdészeti úthoz, melyen egészen a Hosszú-völgy bejáratáig haladunk. Ez a hegység nyugati peremén található kopasz kiszögellés, a Meszes-hegy gerincének egy szakasza alatt indul felfelé, másik oldalán a szintén említésre méltó Ilona-lak található egy másik gerincvégen. Az igazán elszántak mindkét ponthoz tehetnek egy gyalogos és egy kerékpáros kitérőt. A Hosszú-völgy előnye a nevében rejlik: nagyobb távolságon vesszük fel a szintet, az első felében ráadásul enyhe emelkedéssel, a második felében kissé intenzívebben, te végig tekerhető módon. Kiérve a völgyből van lehetőség az Ilona-lak kitérő útbaejtésére a gerincen oda-vissza.
Túl egy nagyobb mászáson azonban még mindig messze vagyunk a célunktól, így előbb még át kell tekerni magának a Nagy-Kopasznak a megfelelő lábához. Egy kis le-fel hullámvasutazás után egy hosszú, enyhe emelkedéssel érhető el az utolsó meredekebb, köves szakasz, amely immáron egy ideig kerékpáros túrajelzés is, de aki idáig eljutott, annak már nem fog gondot okozni a maradék köves emelkedő sem a kerékpáros jelzést követően. (Aki viszont már ismeri a Nagy-Kopaszt, és ezért vagy más okból kihagyná, az ezen a szakaszon a Telki és Nagykovácsi között futó Mária úton maradva juthat el az utóbbiba.)
Fent a kilátónál pedig több pad és asztal segíti a pihenést, és a teljes körpanorámát is megérdemelten csodálhatjuk az itt mindig fújó szélben. Ez a kilátó egyébként jó időben alkalmas ottalvásra is két nagy teraszos szintjével, és napnyugta körül szerencsés esetben még a Pozsony feletti hegyekig is ellátni, de a Bakonyig biztosan. De mi nem várjuk meg ez a napszakot, hanem visszagurulunk a kerékpáros jelzésig, majd a Cseresznyés-hegy oldalában legurulunk Nagykovácsiba.
Itt ismét töltekezhetünk minden jóval, mielőtt feltekernénk a település északi felén található Zsíros-hegyhez Ennek egyik mellék púpjáról északi irányba tekinthetünk le a Budai-hegységből a Pilis és a Visegrádi-hegység felé, illetve a kettő között elterülő széles völgybe.
Innen egy hosszú erődszéli, erdei menettel tekerünk át Remeteszőlősre, ahol a Remete-szurdok felső bejáratánál könymegálló, zenélő kút, Örkény egyperces telefonfülke és mezítlábas tanösvény is található a pihenő padokon és asztalokon kívül. Magában a szurdokban az Ördög-árok vize csordogál itt-ott, egyik oldalában pedig ott figyel a mindig hűs Remete-barlang. A szurdok túlsó végén Máriaremetén majd Budaligeten keresztül érjük el a Jegenye-völgyet. Innentől ezt követjük egészen Solymárig, és útközben megállhatunk a Solymári-vízesésnél, a Rózsika forrásnál, illetve a völgy alsó kiszélesedő részén a réten. Közvetlenül a lakott terület szomszédságában egy kis dombon pedig a Solymári vár "magasodik", amelyet belépő ellenében lehet látogatni, ide gyalogosan érdemes felmenni a közelsége miatt. A túra Solymár vasútállomáson zárul, ahonnan a Nyugatiba vagy Rákos irányába is hazavonatozhatunk.
Összességében ez a kis kör legnehezebb szakasza a sok szint miatt, de még így is csak közepes technikai nehézségűnek nevezhető. Pár köves emelkedő és lejtő miatt mindenképp széles terepgumis kerékpárra van szükség, és némi erdei tapasztalat sem árt, na meg megfelelő kondíció, és egy egész nap.
Az összes szakasz interaktív térképe
Ez is érdekelhet: Nagy agglomerációs bringakör
A túrát mindenki a saját felelősségére járja be
