A túrát Sződliget vasútállomásról indítjuk, ahonnan átívelve az M2-es felett jutunk el Sződre, ahol felvesszük a PMP fonalát. A települést elhagyva egy négyszöges kurflit kissé levágva hamarosan Vácrátóton találjuk magunkat, ahol meg lehetne nézni az arborétumot, ha volna rá idő, de nincs, mivel ez a szakasz elég hosszú.
Ezután egy szintén feleslegesnek tűnő kurflit levágva haladunk tovább a lankás, homokos terepen, majd egy kisebb erdőfolton átvágva érjük el Őrbottyánt, ahol keresztezzük a veresegyházi vasútvonalat. Vácbottyánhoz érve érdemes egy pihenőt és töltekezést tartani a kisboltban, mert innen kezdődik a szakasz izgalmas része és a mászás.
Innentől Vácegresig dombos terep következik, több helyen kilátással, néhol erdővel. A nyomvonal egy erdős részen leereszkedik egy völgybe majd vissza a másik oldalán; ezt meg lehet próbálni átvágni a zöld jelzésen spórolva a szinten, de tapasztalatunk szerint nem érdemes, mert néhol nincs meg az út. Ezután jön egy nagyon látványos rész kilátással délnyugat felé Észak Pestre és a környező településekre. Erről az érdekes helyről a Budai hegyek és a Pilis kevélyei már kifejezetten távolinak tűnnek, de feltűnik a Visegrádi hegységtől a Börzsönyön és a Cserhát magaslatain át a Mátra is.
Vácegeresen a PMP-től egy saroknyira érdemes meglátogatni a nyomóskutat, ugyanis innentől sokáig nem lesz víz, homok viszont annál inkább. A nyomvonal Erdőkertes felé indul tovább, de átmászva egy nyergen hamar elhagyjuk az országutat, és egy mezőgazdasági úton gurulunk le az Egres-patak hangulatos völgyébe, majd ezt követve érjük el a települést, amit pár utcasarok után el is hagyunk, és célba vesszük a Margitát.
Ez a maga 344 méterével a Gödöllői-dombság legmagasabb pontja, ehhez képest csak egy félig romos geodéziai torony található rajta. Állapotát tekintve még vállalható, nem úgy, mint a a Gerecse tetőn lévő, amely hegy szintén méltatlanul áll kilátó nélkül a Gerecse legmagasabb pontjaként. Tudva, hogy van olyan tájegysége az országnak, ahol majdnem minden magaslatra jut egy fakilátó a Balatonra, ez különösen fájó a túrázók szemével. De vissza a Margitához. Ez bizony egy hegy, így meg is lehet érezni az emelkedést, de jutalmul átmenetileg búcsút inthetünk a homoknak, na meg árnyék is van bőven.
Kipihenve a fáradalmakat és esetleg megnézve a kilátást hosszú ereszkedés következik Babatpuszta felé. Eközben fokozatosan visszatér a homok, olyannyira, hogy itt van a PMP egyik leghosszabb tekerhetetlen szakasza, ahol több száz métert csak tolni lehet a kerékpár a homokban, de azt is csak nehezen.
A horgásztavak távoli megtekintése és az M3-as autópálya zajának meghallgatása után át is haladunk az autópálya alatt. Itt a nyomvonal eléggé feleslegesnek látszóan felmászik egy dombra, hogy a másik oldalán lejöjjön, ezt mi kerékpárral alul körözve a Mária úton kihagytuk, és így értük el Máriabesnyőt.
Ez ismét egy remek hely megpihenni és utántölteni a kulacsokat, ugyanis hátra van még a nap utolsó szakasza, amely nem megkerüli a dombot, mint a vasút, hanem átvág rajta. Szerencsére az út úgy kanyarog, hogy nem meredek, és felérve a dombra bevisz minket az egyetemi parkerdőbe, és azon át gurul le a gödöllői vasútállomáshoz, ahol zárjuk a túrát.
Mivel ennek a túrának a végpontjai különböző vasútvonalakon fekszenek, ráadásul más fejpályaudvarról indulnak, nélkülözni kell az autó adta előnyöket. Ezen a szakaszon már rendes ízelítőt lehet kapni a Gödöllői-dombságból: homokos, de többnyire kerekezhető, változatosan erdős vagy mezős, utóbbi esetben szinte biztosan van valamerre kilátás, így aki a hegyekhez szokott, ezúttal egy kicsit más élményt kap a tájtól.
Az összes szakasz interaktív térképe
A javasolt túraútvonalat mindenki saját felelősségére járja be.
