Egy kvázi hegyvidéken keresztül kevés szintet tartalmazó túrát tervezni nem könnyű feladat, még szintvonalas térképek segítségével sem. Sokat lendít rajta, ha magassági színezéses térképet is nézegetünk közben, így hamar kirajzolódik a völgyek rendszere, és jól láthatóvá válnak a nyeregpontok is. Ezt a kombinációt felhasználva született meg ez a túra, amely hosszan végigkanyarog a Gerecse keleti felén.
Dorog vasútállomástól indulunk a 10-es úton, majd elérve Tokodaltáróra, ahol a főút keresztezné a vasutat, mi maradunk egy régi országúton, és dél felé kanyarodunk Tokod központja felé. Itt fölénk magasodik a Hegyes-kő kopasz csúcsa. Ha elegendő időt terveztünk az egész túrára, akkor egy gyalogos kitérővel fel is mászhatunk rá körülnézni, ez letudható 1 óra alatt.
Ezután elérjük az Únyi-patakot, amelyet hosszan követünk Sárisápig. Tokod után nem sokkal bejutunk a völgybe, Ebszőnybánya felé letérve pedig máris egy kellemes, kisebb forgalmú úton találjuk magunkat. Nemsokára kis horgásztavak terpeszkednek az út közelében, mellette árnyékos, fedett, pados, asztalos pihenőkkel a horgászok részére, ideális helyszínt nyújtva egy kis étkezéshez. Tovább haladva Annavölgy után jobbra letérünk az országútról, hogy innentől a patak túlpartján, zöldebb környezetben tekerjünk át Sárisápra, ahol egy mellékágat, a Bajna-Epöli vízfolyást követve kevésbé frekventált területre érkezünk. Ha a völgyben maradnánk, akkor megkerülünk egy dombnyúlványt, azonban át is vághatjuk azt egy aszfaltozott úton, a bevágásnál felmászva a dombhátra pedig körülnézhetünk. Innen tipikus dombvidéket látunk, aminek a Gerecse erősen kopott röghegysége látszik ezen a részén.
Tovább haladva kezd láthatóvá válni egy kaolinbánya, melyet egy pár száz méteren lesorompózott útszakaszon kerülünk el. Itt tábla nem jelez semmit, így vélhetően csak a gépjármű forgalom elől zárták le. Egy újabb kanyart vetve immáron ráfordulunk Epölre, amit hamarosan el is érünk. Itt a templom mögötti park végében van egyedül árnyékos pad, amely alkalmas a pihenésre és az étkezésre. A faluban érdemes feltölteni vízkészletünket is, mert az eddigi észrevétlen szintemelkedéssel rendelkező első rész után nemsokára kezdődik a valóban dombos útszakasz. Epölt Máriahalom irányába hagyjuk el egy immáron névtelen vízfolyás mentén. Rögtön szembetűnik az első S kanyarnál a 315 méter magas epöli Kőszikla hegy szirtje.
Erre feltétlen érdemes gyalogosan kitérőt tenni a kilátás miatt, erre is szánva legalább egy órát. Innen tovább haladva az országút egészen érdekes állapotban van már, szinte minőségi ugrásnak hat, amikor egy erősebb balkanyarjában végre elhagyjuk azt, és egyenesen megyünk tovább a völgyben a földúton, mely végül lassan emelkedve visz el minket a Máriahalom és Szomor közötti, főleg a helyiek által használt aszfaltozott útra. Itt jobbra indulunk, hogy három dombon átmászva elérjük Szomort. A néhány utcás település szélén is van egy könnyen megközelíthető, nem túl magas hegy, a Kakukk-hegy. Opcionálisan erre is fel lehet sétálni, az idő előrehaladtának függvényében.
A túra vonalán ez az utolsó ilyen magaslat, így többel már nem kell számolni, és kerékpárral egészen a lábához lehet parkolni, ahonnan fél óra alatt letudható a látványosabb, délnyugati csúcs. Szomort Gyermely követi, ahova áttekerhetünk a közvetlen úton is egy dombmászással, vagy ahogy a javasolt nyomvonal mutatja, a tésztagyár felé el is kerülhető a domb. Gyermelyen érdemes még egyszer utoljára vizet tölteni, így a túra végéig már el leszünk látva. Gyermelyről Gyarmatpusztára két úton is eljuthatunk, vagy az országúton, vagy arról a nyeregpontban balra letérve a szőlőhegyen keresztül. Ennek a mellékútnak az elején van pár érdekes fém szobor, ezeket akkor is érdemes megnéznünk, ha nem arra megyünk végül.
Gyarmatpusztán a Pilisi Parkerdőnek egy impozáns vadászkastélya található, saját tóval ellátva, sajnos a parkja azonban nem látogatható. Innen a Bicske-Tarján kerékpárutat vesszük célba, melyen először az észak-nyugati irányba érdemes eltekerni a helyi horgásztavakig, élvezve az immár újra aszfaltos utat.
A bevállalósak akár egészen Tarjánig is eltekerhetnek rajta némi dombhátra emelkedés árán. Innen már nincs más hátra, mint ezen a kerékpárúton Bicske felé indulni. Csabdin keresztül lehullámzunk az 1-es főútig. Itt lehetőség van egy kis bevásárlásra is, vagy később a belvároson áthaladva egy másik boltban. A túra végpontja Bicske alsó vasútállomás, ahol lényegében semmi nincs, így vizet is még a temető előtt található nyomóskútból érdemes venni, mielőtt átmennénk a vasúti felüljárón. Aki igényesebb környezetben szeretne várakozni a vonatra, az a belvárosban forduljon inkább a Bicske szíve parkon keresztül Bicske vasútállomáshoz.
Összességében ez a túra a gyalogos hegymászásoktól eltekintve egy legfeljebb közepesen nehéz túrának tekinthető, főleg a hossza és a néhány domb miatt. A kilátást nyújtó gyalogos kitérők közül a szomori kötelezően ajánlott, az epöli erősen ajánlott, a tokodi pedig inkább akkor, ha az Epöli kősziklát már ismerjük, és kihagyjuk. Az utak állapota majdnem végig jó, akár túragumival is bejárható. Sok a nyílt terep így ki vagyunk téve a napsütésnek és a melegnek, ezért nyár közepén nem javasolt a bejárása. A végpontok vasúti fővonalakon fekszenek, így normális menetrenddel érhetőek el.
Ezek is érdekelhetnek:
A javasolt túraútvonalakat mindenki a saját felelősségére járja be.
