Három napot szántunk Salgótarján és környékére.
Első nap bringával indultunk. Táv: 33 km, 700 m szint, 4 óra. Salgótarjánból indultunk, de érdemes akár a Zagyvarónai hűtővíztározóknál parkolni, ahogy a második nap tettük.
Zagyvaróna felé vettük az irányt, majd egy hosszú emelkedő végén elértük Rónafalut, ahol a Mogyorósi kilátó volt a cél a falu tetején.
(A kilátóból látszik egy másik, kisebb kilátó, de az magántelken van, ne keressük.)
Innen Salgóbányán keresztül a Kis Salgó volt a következő állomás, jellegzetes sziklaképződménnyel a tetején.
Majd átgurulunk Salgó várra. Mindenhonnan élvezzük a kilátást a környező hegyekre.
Visszafele utunk során megnéztük a felhagyott bányákat, melyek Kis-bánya és Nagy-bánya néven szerepelnek.
De a mai meglepetés egy alagút lett, ami a Somoskői kőszállító vasút felhagyott bányavasút nyomvonalán helyezkedik el, mely nyomvonal Eresztvényből indul.
Az alagúttól legurultunk Somoskőújfaluba és nem egyből tekertünk Salgótarjánig, hanem tettünk egy kis kitérőt. Hamar rájöttünk, hogy nagyon sok benne a hullámvasút, így a kétharmadánál feladtuk és legurultunk a főútra és vissza Salgótarján központjába.
Ízlés szerint végig lehet tekerni a gerincen, ekkor a Millenniumi emlékműhöz jutunk, ami közvetlenül a város felett van. 
Viszont a Kis-Dobrada-patak medrében egy nagyon hangulatos ösvényen lehet bringázni. Kár kihagyni.
A túra végén megállapíthattuk, hogy sok látnivalót érintettünk és még maradt másnapra is.
Második nap Szilváskő és a benne húzódó árok volt a fő uticélunk.
Táv: 30 km, 800 m szint, 4,5 óra.
Aznap a hűtőtavaktól indultunk.
Sajnos most is fel kellett tekerni Rónafaluig. Majd Rónabányánál Szilváskő felé vettük az irányt. Út közben megnéztük az 1. számú bánya egymásra települő bazaltformáit.
Szilváskőn a tető alatt letettük a bringát. A tető egyik oldalán van egy kilátóhely.
Majd jött az, amit a legjobban vártunk. A Szilváskő-i szurdok hasadék. 150 méter hosszú, különböző mélységű, de változatos sziklahasadék, élvezetes folyosókkal, létrával. Szerencsére nem veszélyes. A végén balra érdemes átbújni a szikla alatt! Nekem nagyon tetszett. Ehhez hasonló a Vasas szurdok a Pilisben.
Miután kijöttünk az ámulatból a hegy oldalában lévő 4-5-6 szögű bazaltoszlopok felé vettük az irányt.
A következő állomás Bárna, ahonnan felmásztunk a Nagy-kő hegyre. Az aljában van egy kiépített pihenő.
Érdemes itt hagyni a bringát és a gerincen felsétálni. Mi kerültünk és a nyeregből átvágtunk, de nem javaslom.
A Nagy-kő hegyről körkörös, páratlan panoráma tárul elénk. Szerintem lehetne híresebb ez a hegyünk.
Innen lesétálva felpattanunk a bringára és a vissza úton még vár ránk egy hegy.
Harmadik nap gyalogosra vesszük a formát. Irány a Karancs!
Táv: 6 km, 400 méter szint, 2 óra.
Nos, a Karancs támadást a hegyre vezető Kercsegi (aszfaltos) útról kezdtük. Sajnos ez az út kritikán aluli. Olyan rossz a minősége, hogy helyenként már féltettem az autót is a 10 cm-es úthibáktól. Valaki szólhatna az út kezelőjének.
Viszont így felmentünk 370 méterig. Később láttuk, hogy feljebb van egy parkolónak kinéző terasz, csak nem volt megjelölve. ( Már berajzoltam) Az úthibák miatt amúgy sem mentem volna tovább.
A parkolóig gyalogosan egy kellemes emelkedő volt. Innen vált igazán meredekké az út. És ahogy egyre feljebb mentünk, egyre meredekebb lett. Ami a mókás, hogy közben ez egy kijelölt bringás útvonal. Egyem a szívét, aki ezt kijelölte. Véleményem szerint nem fehér embernek való. Max tolni tudtuk volna, mert elforogtak volna a kerekek a köveken, olyan a meredeksége.
De hogy valami jót is írjak, egy óra felfelé araszolás után, a hegytetőn lévő kilátóból páratlan panoráma tárul elénk.
Lefelé jövet a Karancs nyeregből tettünk egy kitérőt egy takaros kápolna felé.
Majd folytattuk utunkat a kocsihoz
Mára még két programpont maradt. Az egyik Somoskőújfalun a vár, ami már szlovák területen van. Ide kocsival gurultunk át.
És hogy ne unatkozzunk, itt is megnéztük a várhegy oldalában lévő bazaltoszlopokat.
És eszünkbe jutott egy cikk a palóc grand canyon-ról, azaz Nógrádszakáltól északra a Páris patak völgyében található rövid 300 méteres szurdokról.
Nos, kellemesen csalódtam a Salgótarján környéki látnivalókban.
Írta: Gombkötő Péter
